A tulipán (Tulipa) a liliomfélék (Liliaceae) családjának egy nemzetsége. Mintegy 100 faj és több ezer nemesített fajta tartozik ide. A tulipán neve a fárszi (perzsa) "toliban" szóból származik, mivel alakja hasonlít az iszlám világban használt fejfedőre, a turbánra. Régies magyar neve: tulipánt.
| Ország | Növények |
| Törzs | Zárvatermők |
| Osztály | Egysziküek |
| Rend | Liliomviráguak |
| Család | Liliomfélék |
| Alcsalád | Liliomformák |
| Nemzetség | Tulipa |
A tulipán fajok nagy része Közép-Ázsiában található meg vadon, de őshonosak Észak-Afrikában, a Közel-Keleten, Távol-Keleten és Európában is. Ezeken a vidékeken mintegy 125 vad faját ismerjük. Feltehetően a Tien-san és a Pamír-Aláj hegység környékén kezdték termeszteni, ott, ahol mintegy 1000 km sugarú körben 51 faja él. Európában is találunk őshonos tulipánfajokat. A Kárpát-medencében négy faj él vadon, közülük legismertebb a bánsági flóratartományban a Kazán-szorosban és a Vaskapu-szorosban élő, 40-50 cm magas, áprilisban nyíló magyar tulipán (sárga tulipán, Tulipa hungarica Borbás). Kr. u. 1000 körül már írásos feljegyzések említik. A későbbi időkben a törökök tenyésztették ki a tulipán legszebb példányait. I. Szulejmán császár uralkodása idejében 1494-1566 tájékán már kísérleteztek is vele, számos változatát kifejlesztették. A 16. század elején a törökök a Kárpát-medence jelentős részét meghódították, ekkor ismerték meg az európaiak ezt a növényt. A bécsi udvar megbízásából az isztambuli nagykövet Augerius Gislenius Busbequis beszerzett hagymákat Törökországból, amit aztán a Carolus Clusiusnak a kor neves botanikusának ajándékozott. Valószínűleg Busbequistól származik a tulipán szó is, a virág turbán alakjára utal. Perzsa nyelven a turbán neve dulbend. A tulipán török neve lale, ami az Allah szó anagrammája. Busbequis honosította meg a növényt Hollandiában, amikor 1593-ban a leideni egyetem professzora lett, tulipánokat ültetett a kertjében. A tulipántermesztés nemsokára hatalmas üzletággá nőtt Németalföldön, ezt később "tulpomániának" nevezték el. 1629-ben már körülbelül 1000 fajtát jegyeztek. Az értékesebb virághagymák valóságos vagyonokat értek. Egyetlen ritka alakú és különleges színű virág hagymájáért - mai pénzben számítva - akár hatszázezer forintot is megadtak. A "tulipánőrület" időszaka 1633-1637; ennek végén a spekulációs piac összeomlott. A hagymák ára hirtelen a korábbi töredékére csökkent, és nagyon sok család elveszítette erre alapozott vagyonát. Magyarországon is a 16. század vége óta termesztik. Mára mintegy 3-4000 különböző termetű és virágú faját nemesítették ki. A virág a kék kivételével bármilyen színű és változatos mintájú lehet; még (csaknem fekete) sötét ibolya és zöld virágú fajták is vannak.
Tobozszerű hagymájának oldalán húzódik meg a jövő évi kisebb tartalék- vagy fiókhagyma, és pikkelyei alatt további apró rügyhagymák rejtőznek. A hagymát elszáradt, barnás buroklevelek fedik. A hagymából 2-6 széles, sima, húsos, megnyúlt, elliptikus vagy hosszúkás, lapos vagy középen csatornás levél közül tőkocsányon emelkedik ki egyetlen (ritkán 4-5) virága. A hat, harangként összeboruló lepellevél piros vagy sárga, ritkábban ibolyás, rózsaszín vagy fehér; a tövükön általában sötétebb folttal. Közülük a külső három néha keskenyebb és hegyesebb, mint a belsők. Hat porzója van; a felső állású termő három termőlevélből nőtt össze. Toktermése többmagvú.
A közel-keleti növénytermesztő kultúrákban már az i. e. 3. századtól rendszeresen megtalálhatjuk ábrázolásait. Általában a nőiséget, a szerelmet jelképezte, illetve erotikus szimbólum volt, így a piros tulipán kifejezetten az érzéki örömöket fejezte ki. Az Oszmán Birodalomban a tulipán volt az uralkodóház emblémája. A keresztény szimbolikában a fehér tulipán a (testi-lelki) tisztaság jele. A 17. századi holland csendéleteken szirmait hullató virágként rendszerint a dolgok mulandóságát, a halált fejezi ki. A magyar népművészetben főleg a szerelmi ajándékokon, hímzéseken gyakori motívum.